– Üdvözlöm!
– Hol vagyok? Hol vagyok???
– Ez itt a Kapu.
– Milyen kapu?
– Az Új Élet Kapuja.
– Akkor nem csak álmodtam, hogy meghaltam?
– Nem.
– Baromság! Hiszen élek! Beszélek, lélegzem…
– Azt maga csak hiszi. Kérem, nézzen végig magán. Látja magát?
– Nem! Úristen!
– Nem, ez egyáltalán nem az Úristen.
(a halott térdre rogy)
– Meghaltam…
(a halott hangosan jajveszékel, ököllel üti a fejét és eldől, mint a zsák)
– Kérem! Helló! Halkabban kérem, megijeszti a kicsiket! Hisztizni ráér a végtelenségig!
(a halott határozottan halkul, már csak nyüszög)
– Meghaltam…
– Kérem. Ha lehet, kicsit gyorsabban, nagyon sokan várnak…
(a halott lassan, vontatottan feláll, megadóan a kapusra néz)
– Mit kell tennem?
– Az első, döntse el: az Atya jobbján akar ülni, vagy új életet akar kezdeni.
– Új életet is lehet?
– Lehet.
– Akkor ugyanaz szeretnék lenni, aki voltam.
– Az nem lehet.
– Miért?
– Hiába lenne ugyanaz, nem emlékezne rá – feleslegesen nem adunk új esélyt.
– Akkor őz akarok lenni.
– Hogy mi? Őz?
– Őz. Igen, őz.
– Akkor menjen a hetes pulthoz. Ott adnak Őzzé Válási sorszámot.
(a halott beáll a végtelen sorba)